Ikonok
© saját fotó az agárdi fasorról
Rigókatyusák hangrobbanása
a hajnal akusztikus koncerttermében
Lámpafény loccsan az úttestre
majd hirtelen elillan
A félhomály szikéje plasztikázza arcvonásod
Szótlanul hallgatod mosolyom harangzúgását
Közel ülő szemekkel bámulnak a házak
Vallomásom ismételgetik a bokrok
Este leválik rólam ez a hétfő
ahogy kezedről az integetés
*
Szemedben üvegszilánkeső
Felvérzi a térdre hullott virágok szirmát
A csönd kalitkájában gubbaszt az idő
Szíved a kitépett szárnyú szerelmek
és a gyermekkor halálosan kimerült játékainak klinikája
Romló vesédet dialíziséjszaka mossa
Visszasírod magad az eszményi kezdethez
mielőtt megrekedt benned
egy elválásokkal terhes napnyugta
De hiába, csak a küszködés szókincsét bővíti
a gyógyszerek hóesése. Zokszó nélkül tűröd
a viharokat, mint a barackfa. Tegnap minden virágát
lecsupálta a komisz szél.
Felhorzsolt ágain megannyi vérző fekély
Hiányzó kicsinyei miatt szüntelen rázza a sírás
*
Megadja magát az éjszaka
Feltett kezekkel lohol a sötétség serege
Cserebogárlovagok törött páncélja kopog
Az éji lepkék feladják harcállásaikat
Már nem akarnak több
ablakból kiszűrődő fényt leigázni
Garázda szél zülleszti a várost
Nagy robajjal zárul a tájra az idő vasbetoncellája
Napilapok híreitől borzongnak a fák
*
Tarka jelmezben örvénylik április
Elhullatják tejfogaikat a rügyek
A fény szalmaszálait
fészkükbe hordják a fecskék
Banális táncdalt dúdol a szél
a hőemelkedéses barackfának
Keményített tüllszoknyában
jácintbalerinák piruetteznek
Fellépésükről színes plakátokat ragaszt
szerte a tájon a tavasz
Virággá kiáltja forradalmát
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges