Járógépedet elorozva
Látlak vasbordásan
előre szegzett karddal
szorosan simulva nyakhoz
csak szó
szelíd erejével ösztökélni
az égbolton irdatlan szikrákat
pattintva ugrató
szőrén megült mént
merészebb vágtákra.
Mint sziklába
mondai hasadékot —
dobogó patkókkal
igézve idézed szívünkbe
zabolátlan vágták
vitézi virtusát
és gyémánt-kemény verssorok
szigorú fegyelmű
ütemét.
Volt küldetésed
nem testvérnéptől
oltalmazni
de szavaidnak
köszörűk élén
tündökletesre küzdött
sors példázatával nyerve
megdönthetetlen érvényt
önnön szutykától
csutakolni lankadatlan
elárvult országot
mindenséget.
Tálentum nem adatott
sem végzet
dadogás nélkül
szólhatnom nyelveden
marad hát vigaszként
egyedül eltanulhatónak
az egyenes derék
és a törhetetlen gerinc —
járógépedet elorozva
próbálok botladozni
a nyomodban.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges