ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Egy kis földrajz

Hol eheted degeszre magad?
(Szegeden)

Mik vannak Keresztúron?
(Rút szerek)

Ida hegyén hullt a hó,
így jött létre ….(mely állam?)
(Idaho)

Utca sarkán cica: go!
Ez a város …..(Na, melyik?)
(Chicago)

*** ***
Hogy hívnád…
…az USA filmgyártásának központjába költözött neves filmrendezőt?
(Hollywoody Allen)
…a hányinger ellen alkalmazható francia filmszínészt?
(Alain Dedalon)
…a nehéz terheket hordozó királyi sarjat?
(Principel)
…a János evangéliumát elutasító olasz szobrászt?
(Giovanni Contraposto)
…a sovány testalkatú, többszörös orosz korcsolya-bajnoknőt?
(Tyúkmellű Nyereskova)
…a hatalom által elhallgattatott beteg történetírót?
(Krónikuss)
…az afrikai partok közeléből származó szigetkutyust?
(madaguszkár)
…közönséget felvidító vadnyugati hőst?
(Búfaló Bill)

*** ***

Szörnyű alak ez az István; nagyképű, és el van telve magától, férfiasságától, oly magasan hordja orrát, mint a perui hegy csúcsa. Igazi Mácsó Pityu.

*** ***
Oxymorónok

Jól megkaptam a magáét ennek az embernek.
Húsvét előtt piros tojásfestéket árulnak a piacon, különböző színekben.
Remek - istenien finom - lóbabból készült gesztenyepürét ettem, és kevés ananászízű sárgadinnyét falatoztam hozzá.
„Nagyon szeretlek! Főleg a műveltségedet!” – sikoltja a Nő, miközben (dühében) egy Dosztojevszkij regényt szakít szét fejemen.
„Most elmegyek, de örökké veled maradok.” - mondja Ő.
Fényt gyújtottam a sötétségnek.
Ez a pörkölt nem jó: nem pörkölődött.
Azt mondja: „Örökké szeretni foglak egy ideig.”
„Már mindent megtanultam…” - szól az ostoba.
Ádám mondta Évának: „Édes almát szakítottál, keserű mandulát eszem.”

*** ***
Címjavaslatok
Hisz ott volt az az igazán zseniális mű, zseniális címével, igen nagy sikerrel: István, a király
Mármost azt gondolom, hogy ha ez ily sikeres volt, akkor tán nyerő lenne néhány más mű címét is megváltoztatni, hátha azok is sikeresek lesznek.
Ki tudja, ki tudhatja? Ha mégis a címen múlik?
Tehát ajánlataim:
János, a vitéz
Matyi, a ludas
Misi, a mókus
Dömötör, a dörmögő
Robin, a hód

*** ***
Történelmi kutatás
A 13. század első évtizedében Magyarország nádora Bánk volt, vagyis ő volt a FŐBÁN. Hogy ki volt ez időben hazánkban az ALBÁN, azt szorgos kutatással sem tudtam kideríteni.

*** ***
Ne feledjük!
Vitéz alsó- és felsőtúrósi Túrós Pulisz is csak Puliszka volt kiskorában.
Miként a Napkirály is Lala vagy Lajcsi.

*** ***
Ó, mily mély!
Mélységes mély a múltnak kútja, valamint egy cigarettadoboz figyelmeztető fölirata.
E fölirat ím-ígyen szóla:
A DOHÁNYZÁS
LASSÚ ÉS
FÁJDALMAS
HALÁLHOZ VEZET
Most - hogy ezt elolvastam, alaposan megfontoltam - tudom már, mi módon hasonlít egymáshoz a dohányzás és az élet.

*** ***
Mozgalmi induló
Április négyről április ötre,
április ötről hatra te lépsz.
És veled indul e hősies útra,
április hétre lépked a Nép!

*** ***
Öregkori szerelem
Egykor nagy nőcsábász voltam, de aggkoromra már csak két igazi kedvesem maradt: már csak Flórába és Faunába vagyok szerelmes.

*** ***
Párbeszéd 1709. július 9-én
a Francia Tudományos Akadémia
kijárata előtt
„Mondd, ez ki?” „Ő?
Montesquieu.”

*** ***
Egy kis etimológia

Az Isten magyar szó normann-brit eredetű.
A 10. században a normannok még sokistenhitűek voltak, pontosabban szólva összesen tíz istenben hittek, és e hitüket gyakorta erősítették avval a mantra-formulával, mely szerint:
„ten is ten!”, azaz tíz az tíz!
Mármost a kalandozó magyarok főleg a szintén kalandozó viking, normann harcosoktól hallhatták ezt a formulát, de nem értették, miért kell duplikálni a szó végét, elvonták tehát a ten is ten-ből az is ten kifejezést, majd az eredet elhomályosultával, úgy a 11. században már Isten fogalmának megjelölésére használták a normannból nyert szót.

*** *** ***

A banya az anyából keletkezett korosodás által.

*** ***

Az első duplatestű hajó bemutatóján, a huszadik század első éveiben, két leszbikus lány szeretkezett az úri közönség szórakoztatására a fedélzeten, és egyik szeretkező pózukról nyerte az ilyen hajó a Kata-Marán elnevezést.

*** ***
Pro- és epi-
Görög szavakban a pro- előtag annyit tesz: elő-, előbb, korábbi; az epi- pedig annyit: utó-, később, későbbi.
Így például a nevezetes prológus - minthogy a logosz = szó, hang (többek között) – jelentése előhang, míg az epilógusé: utóhang.
Íme néhány példa:
Prológus
Állni fog ércnél maradóbb művem, emelkedett emlékem, s magasabb lesz, mint a királyi sír, és sem kapzsi vihar, sem dühös északi szél nem döntheti majd földre, se számtalan
évek hosszu sora, sem rohanó idő...
Epilógus
Elnézést! A prológus azon a téves előfeltételezésen alapult, hogy tudok írni: nos, kiderült a mű írása során, hogy nem…

Prognózis
Derűs, napos, száraz, meleg idő várható ma egész nap.
Epignózis
Hűvös, esős, randa egy napunk volt!

A neves kis-ázsiai türannosznak, Sztatának - akár Métheusznak - két fia volt, és hasonlóképpen kapták nevüket, mint Métheusz fiai.
A névadás mindkét esetben annak alapján történt, hogy az ifjabbikat, ki később született – ugye? – Epimétheusznak, az idősebbiket, ki előbb született Prométheusznak nevezték.
Ugyanígy: Sztata ifjabbik fiát Episztatának, idősebbik fiát Prosztatának hívták.
A legenda szerint ez utóbbinak negyven éves kora után gyakran voltak vizelési problémái.

A logikában a tételnek a következő fajtái vannak:
tézis, vagyis egy logikai állítás;
antitézis, vagyis a logikai állítmány ellentéte;
szintézis, vagyis a kettőnek egyesítése egy magasabb szinten;
epitézis, vagyis a logikai tétel későbbi megismétlése, és végül:
protézis.

Az embléma eredetileg központi képmező volt figurális ábrázolással (emberekkel, állatokkal, egyéb tárgyakkal), olykor más jellegű díszítőmotívummal, az ókorban.
Mind a hellének, mind a rómaiak előszeretettel alkalmazták.
A római koriak (minthogy később készültek) műtörténeti neve epibléma, míg a hellenisztikus korban föllelteket problémának hívjuk.

A stóla a papi miseruhát kiegészítő széles szalag.
A prostola az a szalag, amit a pap a stóla előtt vesz magára; az epistola pedig az a levél, amit a mise után ír az egyházfi egy barátjának a stólájáról.
Köszönöm a figyelmet, lehet folytatni!

*** ***
Mostanában
Nincsen rózsa, tövis van.

Bocsánatért esedező utóhang Puckkal szólva:

„E csekély, meddő mesét,
mely csak álom, semmiség,
nézze most el úri kegy:
másszor aztán jobban megy.”