Jönnek
Dobogás megint.
Egyenletesen folyik
a város,
hullámzó,
pasztell emberár,
víz, sirályok,
hajók ólomkék
villanása.
Kislány lebben,
vattacukrára rózsaszín
felhőt dúdol
a nap,
kontyos hölgy előtt
kézenfogva a széllel,
elhagyott kenyeres zacskó halad.
Az éhség büntetés.
Üres szemű kutyagépek
nyakán monoton szíj,
amott gyöngyöző fejű
urak savanyú szaga,
vijjog a délelőtt,
tarkón a bőrredők között
nyálkás masszává
gyűlik a salak.
Mosdatlan jár az idő.
Megkerülnek,
hisz látszom,
lejárt szavatosságú áru,
lélegzem,
határaim fodrozza a tömeg.
Szép – bólintás,
aztán visszazuhanok,
hol a házakból újra kockák lesznek,
távoli borzas gömbök a fák,
ködös emlék a folyó,
és puskával jönnek,
ölni jönnek
a katonák .
- Nagy Horváth Ilona alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges