ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- persze, majd ha nagyobbacska lesz -

Meleg, nyári hajnalra ébredtem három évvel ezelőtt: igazi, napsugaras, júniusi reggelre. Az éjszaka elég izgalmasan telt, mert bármelyik órájában világra jöhettél, de végül hat óra előtt tíz perccel jött a hír: megszülettél.
Hamar megfürödtem, felöltöztem, és indultam a kórházba, hogy találkozzam Veled. Rövidke találkozás volt, mert még rengeteg dolgod volt: méregettek, vizsgálgattak, etettek.
Délután aztán, mikor Niki megjött, visszamentünk Hozzád, és akkor aztán karjaimba is vehettelek végre.
Az azóta eltelt 1095 napban ritkán fordult elő, hogy ne vettelek volna karjaimba: olyankor legfeljebb, amikor Szüleiddel valahol a Világban kószáltatok, olyankor fordult elő.
És mennyi kalandot – kisebbet meg nagyobbat – éltünk át együtt az azóta eltelt 1095 napban, habár meg kell Neked mondanom, hogy számomra minden Veled töltött óra igazi, nagy kaland volt.
Majdnem minden fogalmad kialakulásánál jelen voltam. Emlékszem, miként tanultad meg a népligeti séták során, hogy mi az a bodobács. Kétszer vagy háromszor mutattam meg Neked őket, aztán már tudtad is a nevüket, mi több, egy nagy tölgyfa odvából kis pálcikáddal a popsijukat piszkálva kergetted ki szegényeket, miközben azt mondogattad: „Fuss, bodobács!”
Emlékszem, hogyan keletkezett a mesék, versek iránti nagy hajlamosságod, hogy most aztán már olykor Te mesélj nekem: könyvből vagy fejből-szívből, ahogy sokszor megállapodtunk ebben.
Persze a mindennapi kis csodákon túl megéltünk nagyokat is, például bejártuk együtt Bergamo Vecchio kanyargós kis utcáit és Velence, Burano calléit, megnéztük a csigákat, rákocskákat a Lido tengerpartján.
Emlékszem, hogyan lett kedvenced a Micimackó, főleg az, amikor Fülesnek születésnapja van, meg amikor Tigris megjelenik az erdőben és reggelizni akar, de főleg a Micimackó vízipólója. Emlékszem, hogyan vált kedvenceddé, elalvás előtti meséddé a János vitéz első öt éneke (továbbmenni sosem tudtunk még, mert addigra mindig elalszol), a Toldi első éneke meg a Családi kör.
És most, 1092 nappal az után a szép júniusi hajnal után már oly sok mindent tudsz! Sok szép éneket, verset, mesét. Tudsz bilire ülni, a pelenkát végleg hagyhatjuk Jankára; tudsz szépeket rajzolni, rajzaidból meséket mesélni.
És tudsz – változatlanul tudsz – mindenkit elbűvölni Magad körül, bizony, ez a képességed el nem múlt.
Ahogy akkor, mikor először vettelek karjaimba elbűvöltél, úgy bűvölsz el mind a mai napig.
Isten éltessen, kicsi Kamillám!
Boldog születésnapot, naaaagy tortát kíván Neked,
Papi