ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Kezdjük evvel: 1943-ban ezen a napon született Cseh Tamás.
Élt, sörözött – olykor megtisztelt avval, hogy velem -, indiánosdit játszott komolyan, énekelt, gitározott, aztán 2009. augusztus hetedikén elment.
Tisztelet adassék Néki!

Maróti György: Búcsú, dalba fogva

Egy síp, mint a kés,
mint elrendelés
kivágott a képből téged,
minket feszít helyeden.
Egy utolsó dalt sem énekelsz?
Nem? Tudom: nem énekelsz,
sok-sok szomorú éve már.
Sírnék én most, hogy maradj itt,
de mára Valaki messzi földre vitt.
Elhagytál minket, s Tarján városát,
vonatfütty küldött, vár egy más világ.
Egy mosókonyhában jól kitaláltad,
azt, hogy majd mi lesz,
de nem ezt, jaj nem ezt!
Magadat láttad tíz év múlva itt,
hallottad egy majdani dal hangjait,
És attól féltél, nehogy majd ez legyen?
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen?
„Egy mosókonyhából neki a világnak
Mindegy az, hogy mi lesz
Az, hogy majd mi lesz
csak ne ez a dal legyen
Túl, túl az életen.”
Attól féltél-e, nehogy majd ez legyen?
Csak harminc év múlva ne ez a dal legyen?
Kivel menjen le közértbe János, ha nincs Tamás,
reggelre kelve, ahogyan itten szokás?
Azt mondd meg nékünk, hol legyen lakóhelyünk?
Maradjunk itt, vagy egyszer
majd továbbmenjünk,
tócsák tükrében magunkat nézve,
dohányszemcsékkel zakók zsebében,
induljunk el
utánad mi is,
nemzedéked?

1823. január huszonkettedikén, kora délután szürke ködök gomolyogtak Szatmárcseke környékén, közelgő havazástól terhes felhők úsztak az égen; Kölcsey Ferenc letisztázta, még egyszer elolvasta a Hymnust; keveset gondolkodott, aztán alcímként odaírta:
A magyar nép zivataros századaiból.
És a Mű elindult útján…

Fenti okból ma van a Magyar Kultúra Napja.

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

No, és még…
…1571-ben e napon születt Francis Bacon brit filozófus, államférfi.

…1788-ban ünnep volt a ködös Szigeten: megszületett Byron, a csoda.

Inezhez
Ne mosolyogj sötét szemembe;
hisz vissza nem mosolyoghatok:
ó adja ég, ne sírj sosem te,
ha könny nem enyhíti bajod.

Kérded, minő sötét talányok
marják e bús, ifju szivet?
Hiába - nyitját nem találod,
búmat te meg nem enyhited.

Nem gyűlölet, nem szerelem hajt,
nem bárgyú hírt esdeklek én,
hogy ócsárlom most a jelen bajt
s a kincseim mind elvetém:

de minden elfáraszt meg untat,
mit nézek, érzek, hallgatok.
A Szép se vigasz lomha búmnak;
szemed sugára is halott.

Ez az a szivós bú, mi zordul
üldözte a bolygó zsidót;
mely nézni sem mer a síron tul
s nem várhat addig semmi jót!

Elfutni vágyom enmagamtól!
Messzire vinném átkomat,
de sarkon űz egy vad kalandor,
a lét-üszök - a Gondolat.

Gyönyörben fürdik még a víg nép,
mit én eluntan hagytam el;
bár álmodozna lázba mindég,
s ne kelne a valóra fel!

Száz új vidéken kell törődnöm,
s bút látok a megjárt uton;
csak az vigasztal, hogy a földön
a legszörnyübbet már tudom.

Mi ez? Ne kérdd, szánj meg, sugár lány,
ne bánts te, jobb, ha álmodol:
ne tépd le szívemről a lárvám,
alatta tátong a pokol.
                                        Kosztolányi Dezső fordítása

… 1849 is jelentős esztendő volt: január huszonkettedikén született August Strindberg.

…1953. Jim Jarmusch, amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, színész és producer született ebben az évben. Híresebb, fontos filmjei: Hervadó virágok; Szellemkutya; Törvénytől sújtva

Viszont az a tény is megáll, hogy…

…1531. január 22-én meghalt Andrea del Sarto, a csodálatos firenzei festő, és

…1891-ben Ybl Miklós.

És igazi gyásznap volt
…1989-ben: meghalt Weöres Sándor.

ÖNARCKÉP
 
 
Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.
 
Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.
 
Pedig nem rejtőzöm -- csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.
 
Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

ARS POETICA
 
Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.
 
Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.
 
Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.