Kirakat előtt fiú és lány
kézzel váltottak jeleket.
Néztem akaratlan - tudva,
nem érti őket senki meg.
Felhőtlen égen aranylott,
a Napból dőlt a nyár heve.
Gépzajban, nyüzsgő tömegben
ők ketten: a csönd szigete.
A gyors jelekbe ágyazottan
matyói blúzról folyt a szó.
"Megveszem - így a fiú -, de
egy feltétellel... tudod jól!"
S nézett a lányra, az vissza
rá, már nevetve: "Kis bolond!"
Csókra csücsörítve ajkát
a fiú arcához hajolt.