• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Káosz és kozmosz

    |
    Kavyamitra Maróti György képe

    Mindig meghökkentett, hogy úgynevezett "tudományos", materialista elmék (vagy magukat annak vélők) miként képesek egyetlen mozdulattal lesöpörni a mítoszokat, mondván: "mese"! (Mellesleg: nyelvileg persze igazuk van, amennyiben a „mütosz” eredeti jelentése tényleg mese, történet. De hát némi jelentésváltozáson azért átesett ez a szó Homérosz és Hésziodosz óta.)
    Mintha nem tudnánk pontosan Carl Gustav Yung működése óta, hogy csínjábban kellene bánni a mítosz elintézésével, mert a legelemibb tudattalanunkban, a közösségi tudattalanban kódolt ősképek azok.
    Akkor – ha engedélyt kapok rá - belépnék egy mítoszba, pontosabban annak kozmogónia részébe, és elmesélném dadogó szavaimmal azt, amit Hésziodosz mesélt egyszer el, ékes-szép görögséggel.
    Hátha nem lesz tanulságok nélküli.
    Megjegyzés: nagyon hasonlót mesélnék, ha mondjuk a számkhja-kárikát vettem volna elő, vagy az avesztát, vagy a tao keletkezéstörténetét, de – ne tessék nagyon meglepődni! – még a Teremtés Könyvének kommentárját, a kabbala könyveit is.

    Kezdetben, sőt a kezdetek előttől, volt a KÁOSZ.
    A káosz nem teremtetett, nem keletkezett: a káosz adva van!
    Lássuk csak, mit jelent a szó?
    Az –OSZ végmorféma, fellelhető egy sor aiol-ión-akháj név végződéseként, ráadásul mindig férfinevek végződéseként. (Gyakran a latinos formában –usz-ra váltott, de attól még - osz az, bizony.)
    Ebből sejthető, hogy teremtő potenciált, férfipotenciált jelentett a „szó”.
    A KHÁ- afféle prepozíció, mondjuk (nem így van) „igekötő”, olyan jelentéstartalommal, hogy „el, szét, távol”.
    Azaz a káosz olyan potenciál, melynek elemei túl távol vannak egymástól ahhoz, hogy felismerhessük őket annak, amik.
    Pl: adok egy üres, fehér táblát Neked, majd rárajzolok két pöttyöt. Az agyad óhatatlanul összetartozónak jelöli őket, mert csak ők vannak a táblán, ráadásul elég közel egymáshoz. (Így kötöttük össze valamikor a csillagképek csillagait, holott nem hogy közük nincs egymáshoz, de még nem ritkán mélységben éktelenül távol is vannak egymástól. De hát az ég sík hátterén egymáshoz tartozónak láttuk őket.)
    Tehetem nagyon távolra is a két pontot, ha csak ketten lesznek a táblán, az agyad újra meg újra egymáshoz rendeli őket.
    Igen ám, de ha az egyik pontot a Népligetbe, a másikat meg a Piazza di San Marcora teszem, semmi lehetősége nem lesz a tudatodnak összerakni őket.
    Na, így van jelen minden későbbi létező ideája a ká-oszban, felismerhetetlenül, széttaszigálva, túl messze egymástól, ahhoz, hogy kapcsolatba lehessen venni őket.
    Második fogalmunk, ami szintén a kezdetek kezdete előttől jelen van, egy Erő, a görögben az EROSZ!
    Vigyázat, nem a szerelem! De nem ám! Az – tudjuk – majd a theogóniában jelenik meg, szépen megszelidítve, Aphrodité alakjában.
    Itt a testi vágyról van szó, arról a mindent elsöprő erőről, amit – ugye Uraim? – akkor szoktunk elszabadítani, amikor egy nőt meg akarunk szerezni!
    (Ajjaj! Ha én ezt az erőt az életem során mondjuk nyelvtanulásra fordítottam volna… Alig lenne nyelv a Földön, amin ne tudnék megszólalni!)
    Szóval ez az er-osz, ez az erő az, ami egyszerre csak elkezd hatni a ká-oszra, és fura dolgot tesz vele: ugyanis két dolgot egyszerre!
    Egyfelől elkezdi egymáshoz terelni a szétszórt alkotóelemeket, és tereli egészen addig, míg nem kerülnek olyan közel, hogy megnyilvánulhassanak.
    Másfelől azonnal erosz kétfelé osztja ezt a megnyilvánulóban lévő ká-oszt.
    Osztja pedig (naná!) egy férfias és egy nőies elemre: a férfias princípium URAN-OSZ, az Ég, nőies GAIA, vagy GÉ, a Föld.
    Kéretik nagyon figyelni! Ég és Föld = TÉR. Igaz?
    Na, most ugye, mint mindig, ha az EGY kettéválik - ráadásul mindig két ellentétes pólusára válik szét -, akkor azonnal kezdi magát piszok rosszul érezni, tehát sürgősen a HÁROMban egyesül: ezért szent és zárt és tökéletes minden időben és minden mitológiában a hármas szám.
    Uranosz és Gaia tehát szerelmes egyesülésben mindenféléket hoz létre (ne feledjük: az Ő ölelkezésük, kicsit más, mint amikor Józsika szeretkezik Katinkával!): nem sorolnám most elő torzszülötteik számát és nevét, elég sokan vannak, ám van egy, amelyik nagyon fontos lesz mitológiai szempontból: KRON-OSZ, az Idő.
    És ez, épp ez az a pillanat, amikor a KÁ-OSZ átmegy a KOZM-OSZba, amiben az –osz ugyanaz, ám a KOSZM- előtag olyasmit jelentett, hogy „össze, egybe, mellé”: a kozmosz tehát olyan teremtő potenciál, amiben az alkotóelemek már egymás mellé kerültek, fölismerhetőek, vagyis MEGNYILVÁNULT a VILÁG.
    És melyik is volt ez a pillanat?
    Amikor ugye TÉR és IDŐ egyaránt megvan, jelen van már.
    Világunk tehát egy olyan világ, amelyben a tér-idő uralkodik, és amelyben REND van!

    Még egy megjegyzés, a sokat szapult és teljesen félreértett asztrológia védelmében, mert az asztrológia megértése épp e ponton válik lehetségessé.
    Nos: a létesülésnek fent leírt pillanatában (először és utoljára) tökéletes volt a Világ. A Nap ott állt az Oroszlánban, a Hold a Rákban: helyén volt az összes ház és helyén volt az összes állatövi csillagkép is.
    Ám a létesülés pillanatától a különböző koncentrikus körökön elhelyezkedő „rajzolat”, különböző sebességgel kezdett el forogni, és egy pillanat múlva már nem volt „tökéletes”.
    Ha a tökéletesség pillanatában keletkezett volna egy ember – lehetetlen -, akkor ez az isten-ember maga is tökéletes lett volna, és ha kezünkben tarthatnánk horoszkópját, akkor „tökéletes” születési jellemrajzot láthatnánk.
    Mármost, amikor egy asztrológus megnéz egy horoszkópot, akkor igazából azt nézi, hogy valakinek a születése pillanatában miként tér el az Univerzum állása a „tökéletestől”, ugyanis a mikro- és makrokozmosz erősen összefügg, tehát annak a szülöttnek is ugyanazok az eltérései, a „tökéletes”, „istenembertől”.
    Szóval nem vagyunk mi, asztrológiában „hívők” annyira buták, hogy azt gondoljuk, egy újszülöttet a mérhetetlenül távol lévő bolygók meg csillagok „besugároznak” születése pillanatában. Á, nem! Az asztrológia az összefüggések felismerésének logosza, éspedig a Tabula Smaragdina nevezetes mondata alapján állva: „való, hazugság nélkül, biztos és igaz, mi lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van”.

    És végül: hogy miért írtam le mindezt?
    Hallom a kérdést.
    Egyszerű okból: hátha sikerül a természettudományos, materialista embereket - ebből a szempontból legalább - megbékíteni a hívő idealistákkal.
    Mert ugye ehhez a mítoszhoz elég hasonlóan írja le jelenlegi természettudományos ismeretünk is az Univerzum keletkezését.
    Köszönöm a figyelmet Hésziodosz nevében is, akitől ezúton kérek bocsánatot!
    Hexameterekben nekem nem ment!

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг