Dereng a nyár,
s hogy itt maradtam árván,
halkabban jár a fény az ablakon,
hűséggel vár, hogy végre betakarjon,
ha lelkem hűvösétől fázom már nagyon.
Vár, hogy ringatásra
nyíljon alkalom:
kéklő fénysugárban – lélekrezdülés…,
vigasztalni vágyó, hozzám bújó csendben
öleljen az emlék, ismerőseként.