Így élünk egymással kulcsra zártan
jégfal övezte szívünk falában,
- mindegy, hogy ki hordoz kit, te vagy én -
míg kikönyököl burkából a fény
erdő-bolyongatón, s úgy dörömböl,
mint újszülött a véres anyaölből,
s utat terít talpunk alá a vágy,
elindulunk hullámsírokon át
egymás felé kérve, vagy kéretlen.
Mint egyenletben két ismeretlen.