Kedvére tombolt ma a Balaton,
a sárga iszap dühödten kavargott,
és föl-le mosta a befogott partot,
a hámba fogott hullám-tarajon.
A fény, a szél, a víz egy nyárnapon,
amit egy gyeplő hosszú száron tartott,
hol eggyé vált a hajtó és a hajtott,
víg nászt pancsolt a kiszökött habon.
Jó elejét ülték az újabb nyárnak,
csak egy sirály mert feszíteni szárnyat,
kifigyelve a merész vadkacsát,
ki fittyet hányt a csobbos robajlásnak,
és neki úszott a zajló világnak,
mert tudta, visszaszippantja a nád.