Ciróka, a Napocska
holnap délig hortyogna,
Hajnalcsillag kelti őt
– Vedd gyorsan a napcipőt,
égen lenne rég helyed,
s ki sem nyílt még a szemed! –
Pislog egyet most a Nap,
rohanna, de nem halad,
ásítozik folyton-folyt,
a haja is torzonborz.
Felhő anyó arra száll:
Ébredj fel Nap! – kiabál.
Nap a copfját kinyújtja,
leereszti az útra,
ebből újabb baj fakad,
mert kóchaja beakad,
leng egy nagy fa tetején,
sopánkodik most szegény:
–A sok gyerek megfázik,
mért szundiztam sokáig? –
Megnyugtatja Szél legény:
– Kimentelek én, ne félj! –
S fergeteg jön, fúj vadul,
a napfonat szabadul,
egy hajszála sem sérül,
ki felnéz rá, elszédül.