A különbözők különbségük biztos
tudatában megkülönböztetésül
gyakorta bélyegzik ajakbiggyesztve
egyformáknak (ami mindenesetre
jobban hangzik píszíül, mint birkákat
emlegetni) azokat, akik pedig
szintén különböznek. Tőlük leginkább
abban, hogy az állítólag nagyobbik
rossznál elutasítandóbbnak vélik,
amit ők a kisebbiknek tartanak.
Persze, ettől a ponttól a formális
logika szabályait követve el
lehetne jutni a felismeréshez:
a különbözés egy másik csoporttól
a saját sorokban szükségszerűen
bizonyos mértékű egyformaságot
generál, mégpedig mindkét oldalon.
Kifürkészhetelen okokból mégis
naponta új kinyilatkoztatások,
röp- meg gúnyiratok, tüzes rigmusok
s jobb sorsra érdemes alkalmi versek
bírnák – egyformán elvakultan – éles-
látásra a lesajnált egyformákat.