Kantáromat kikötöttem
Kép az internetről.
/ Juhász Ferenc stílusában/
Csendesedve, mint a vihar,
ha ereje lassan kihal,
kantáromat kikötöttem,
hétmérföld maradt mögöttem.
Csikólétem, csodalábam,
hozott ide, messze jártam;
avar-almom lombhullásból,
kőbölcső ringatott máshol.
Kélt szívemben csodareggel
gyöngyharmatos fényterekkel,
kristályvizű forrásokkal,
hamvas erdő- dallamokkal.
Ősidők ős- létvizében,
megmártóztam nap tűzében,
versenyt nyargaltam a széllel
telve vággyal, szenvedéllyel.
Utat járatlanban törvén
magam lettem ott a törvény,
gyöngyházfényű csöndpalástban
jártam a hold udvarában.
Őshazám igézetében
-ahogy madár börtönében -
szabadságom foglya lettem:
árnyéklétben fényt kerestem.
Lebben már, és vár az alkony;
arany-bíborfényű parton
ősködből vert hídon járva
jutok az éj otthonába.
Csendesedve, mint a vihar,
ha ereje lassan kihal,
kantáromat kikötöttem
hétmérföld maradt mögöttem…
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges