valami kapar kifelé a repedések között
azt mondják léleknek öltözött
kezében egy üveg almabor
emlékeztet arra aki egykor volt
voltam ráncokból varrt nappali maszk
fénylett a tükör előtt a nappaliban
mosolya mögül sárgás fogak
harapták ették a bántásokat
amik jöttek szemből meg inkább hátból
szíjat készítve a kicserzett hátból
de akkor valami el és megtörött
kapar kifelé a repedések között