Ódon kastély homlokán
Ősi címerről vakolat pereg.
Kopott falak közt ajtó nem nyílik,
Ablak se zárul,
Felemésztették a jó fát
Méltatlan telek.
Középen asztal,
Körötte nyugtalan lelkek ülnek,
S bár ezüst nem csillog,
Kristály se cseng,
Él még bennük a régi rend…
Ebéd után csendóra helyett
Kastélyosat forgat a stáb…
Riport kell! A híradóban
A nép hangja szólaljon meg…