…talán nem szabad mélyebb körökbe merülni
a Rejtély megpillantása már másik dimenzió
evilági halandó a közelébe sem érhet
mert a Nagy Titok eléget
csak a földi életből eltávozott
kiváltságosoknak nyitott
ők azok akik jótetteikért
bebocsáttatást nyerhettek
a Fénykapun túlra
Istennek velünk
– akik még itt e homályban menetelünk
s lámpásunk bizonytalanul remegő földi fény –
talán valami terve van
ezért térít el a kísértéstől
hogy átlépjünk a Kapun
ahonnét valami különös erő
mindig visszatereli
a mélyebb körökbe túl korán merülőt
– gyérebb fényben –
de életet kínál a túlélés helyett
láttatva a pokol sötétjét
s megvillantva a menny fényeit is
már e földi létben
jót is kínál megmutatva
az elviselhetetlent is;
a majdnem-kínhalált
élni és halni tanít
hogy ne csak túléljünk
élni tanuljunk végre már
fogadjuk el amit a sors kínál
s ha bőven kapunk adjunk belőle
a szükséget szenvedőknek
hogy bizton átléphessünk végül
a Titkok Kapuján
„Mit tehetek? Keresem, várom Istent. Írom a verseimet. A fa is terem, hiába, hogy senki sem szedi föl a földre hullott, érett gyümölcseit.”
(Tornai József)