Kidőlt a tó
a part is ráhajolt
a vérző nádra
keserűzöld
hegygerinc fut
sikong a szél
Istenig lát
ki azúrkék ruhát
öltött a tájra
lelkéből sarjad itt
minden virág
bodorfüst reszket
felhőfoszlány hull
kibomlik szürke-arannyal
átszőtt teste
ecsetnyomok
színek
formák
akácsor tűzvörösben
felgyújtja síró
csillagát az ég
hogy lásd
kit itt hagytál
befogad
halk szelíden
ölmeleg csendben
örökre
mint aki végleg
hazaérkezett
(Kép: Horváth Piroska)