"Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.”
Gyász. Gyertyák.
Mécsesek.
Imbolygó léptek,
összeszorult szívek,
az öröklét
pislákoló lángjai felett.
Nem halhat meg,
akikre fejet hajtva,
méltósággal emlékeznek…
Kopjafák. Lyukas zászlók.
Felizzott, régvolt őszi tüzek.
Porszemnyi nép.
Világraszóló győzelem.
Lélegzetvételnyi szabadság.
Konok hit. Fölmagasodsz az égig,
aztán magadra hagynak...
Már remény sincs.
Talán a nemzetőrök.
Isten malmai lassan, de mégis…
Megtorlás. Megalázott szellem.
Kattan a bilincs. Súlyos láncok.
Homlokon gyülekező ráncok.
Menekülés. Nagykabát.
Határsáv. Teherautók.
Elemlámpa. Pufajkások.
Rozsdatemető az erdő.
Eldobott fegyverek,
aknák mindenütt.
Befagyott a Fertő.
Sortűz. Ruszkik haza!
Hullámsírban nyugszik a hős.
Zokog az anya:
Még csak tizennégy!
Hová viszik a kisfiamat?!
Miért szültem világra őt?!
Büszke vagyok rád, fiam!
küszködik könnyeivel az apa.
Mikor még bölcsőd faragtam,
nem tudhattam,
mi végre születtél…
Terror. Pincebörtön.
Eltorzult, kaján kacajok.
Ávéhás káröröm.
Leszaggatott köröm.
Elszánt közöny.
Ebfogak villannak.
Parázsló, vallató tekintetek
mögött leselkedő bestia,
kezében gumislag.
Középen lefolyó
a szennyes árnak...
Leskelődő ujjak az ütőér taktusán.
Siralomház.
Holnap akasztanak...
Van, akinek írógép jutott…
Hamis a szó. Hatalma van.
Az elveszett paradicsom dicsősége
neki megadatott.
Ma tenyerébe köpött víz tükrében
nézheti saját arcát.
Most megint üresen
ásítoznak a rácsos kiságyak.
Ismétli magát a történelem.
Letarolt szántóföld.
Hatvan éve mélyülő barázda...
Valahol ott lapul egy akna.
Felrobbant jövő.
Elvadult világ.
Vigyázz!
Már késő…
Mi lett veled, drága hazám?
Bebalzsamozott szabadság?
A vörös alkony vérzivataros rakétáit
mind kilőtted már,
hazugságait évtizedekig hordoztad.
Az értelem forduló kapujára
ismét rádübörgött az orkán,
s hagytad, hogy elvégezze
emberek és az ég számadását...
Hasad a kő. Jajgat a szó.
Fejfákra hajló,
vérző csipkebokor.
Kezekbe rejtett arcok.
Fejvesztve menekülő gondolat.
Még ha drága testük el is porladt,
sírkőre vésett nevük
bearanyozott maradt...
Az elkobzott, kitárt karú vágy
üdve tisztán ragyog
égi pihenőjükön…
A halotti mécsesek
ma értük égnek…
Csillagok ők a novemberi égen.
2016. november 4. - A Nemzeti Gyásznap tiszteletére
Saját fotókollázs