Lógás
Nagyon fontos, hogy mikor valaki lóg, jól tartsák a kötelet. Minden oldalon legyen egy-egy felvigyázó, még véletlenül se juthasson senkinek eszébe azt elvágni. Olyan kellemetlen, ha nem himbálózik a függő, viszont az ide-oda billenésében, rengetegen gyönyörködhetnek. Rúgdal, kapálózik, kínlódik és ha az ünneprontók, nyárspolgári agyában megfordulna, egy megfelelő műszer előkapásának ötlete, a kötelet elvágva, a vizuális élmény majdnem a nullára csökkenne.
Minden rúgdolódás, levágyódás, nyögdösés, látvány megvonást jelentene.
A védők csuklyát bonthatnának, de ők igaz kötelességtudóan, kötélhez méltóak. Meg aztán, milyen egy lepottyant, aki még a mozdulatlanság fázisába sem jutott. Sem pityergést, sem a hirtelen öregedést nem lehet lerázni a rengeteg, fölösleges lógásról.
Itt, a két elvágás gátló kötélőr, kiválóan végezte dolgát. Megszűnt a vergődés és az első fogadó mozdulatlanná lett, miután átcsimpaszkodta magát a túlpartra a folyó fölött. Leült a sodronykötél mellett a parton, elégedetten megmosolyogva nézte az őt követőt. Harmadik lendülés utáni vízbepottyanása, megnyugtatóan hatott.
Folytatódott a verseny még néhány szájtátival, de tudta, lendületes haladású, virtuóz , mindent megmozgató kötélcsüngését, egyik sem fogja utánacsinálni, lepottyanás nélkül.
Kötélen lógni tudni kell!
- Boér Péter Pál alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges