Lassan kihűlnek a tárgyak
Lassan kihűlnek körülöttem a tárgyak
a kővé vált idő recseg a párát öklendező
nyár dühödten és erőszakosan
menetelő talpai alatt
néha mintha megmozdulna.
Ilyenkor vagy hajnal vagy alkonyat
vagy egyetlen szeretőm az éjszaka
fordul dél felé hallgatag harmattal a hátán
épphogy kidugja az orrát a városból
aztán visszabújik belém vigyázunk egymásra.
Hol van már az a qurva ősz
szerelmek arany barna avarját teríthetné a szívre
megunt filmektől lázgörcsös mozik mellett
a bárokban italt tölthetne jég nélkül
valami szanaszét szakadt blues szól.
( egy szanaszét szakadt lélekből )
Epyleps felé vitorlázom megfontoltan
gyógyszerfüggők vagy függő gyógyszerek
eltökélt félmosolyával némi apróval mosdatlanul
a bal lábam fáj a jobb már nem is létezik
tanultam járni de repülni szerettem volna.
Lassan kihűlnek a tárgyak kávé két cukorral tejjel
szintén hidegen mert idegen vagyok itt
talán délfelé indulok el a vadludak csíkozta ég alatt
megnézem a hegyek hátoldalát vízbe mártom az arcom
azt hiszem sosem jövök vissza többé.
2017. július 31.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges