• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Legyek kik korán röhögtek

    |
    Kisslaki képe

    *

    Korán reggel már indultak a tehenek a kereszthez. Bözsit is kiengedtem, mert hallottam a főútról a legelni vonuló marhák bőgését. Alig poroszkát el a csorda, megjött a kisbíró nyakában egy dobbal; azt mindig irigyeltem tőle.
          - A községi tanács hirdetííí! – húzta a nótát, mint egy arab plébános, amilyet láttam már a moziban. Időnként, hogy levegőt vehessen, addig dobolt egy sort, majd újra kántálta tovább a nótát. Az asszonynépség a kapuk előtt állt és figyelték, hogy mit fognak már megint kidobolni. Ez már nem érdekelt, mivel goromba egy Isten barma volt ez a tanácsi ember. Tavaly mikor először láttam, mondtam neki, hogy én szívesen dobolok, míg ő énekel, de elküldött. Csúnyán. Erre válaszoltam neki, mer,´ én se vagyok kutya, de aztán szaladtam.
          Odahaza nagypapa már rég befogott; nagymama is fenn ült a bakon. A hordó teli vízzel, lombos ágakkal beborítva hátul terpeszkedett. - Hogy mér´ volt a hordó zölddel betakarva? Hát azért, mer´ a Vörös Horhón felfelé nagyon meredek és rossz a csapás, s hogy ott a víz ki ne ömöljön. Azért. Ez Dollárnak volt az ivóvize, mer´ a Sári hegyen nem volt neki. Csak bor a pincében. Azt meg csak a Nagypapa itta. Nagymama még a lelkemre kötötte, hogy mit kel tennem: engedjem ki a disznót, mert már kihajtott a kanász, este menjek érte a kereszthez, nehogy elbitangoljon hazafelé a haverjaival. Tehénnek is nyissam ki a kaput, majd itassak, etessek, a csirkéket zárjam be az ólba, de előtte számoljam meg őket. Aprítsak gyújtósnak valót a favágítón, hogy estére legyen, ebédeljek meg, a bableves a sparhelten, tejfölt is találok a nyári kamrában, tegyek bele, de ne az egész fazékba csak a tányéromba, tüzet ne rakjak, mert letöri a derekamat.
          Az egész nótát kívülről tudtam, de csak bólogattam. Most kifelejtette: „hogy ha meghallok rólad valamit Takácsnétól, letépi a fülem”. – Na, akkor Isten nevében – szólt Nagypapa a lónak, megrántotta a zablát s elindultak végre. Talán alig fordultak Sári hegy felé balra a főúton, én már kiengedtem a disznót az utcára a többiek közé. De alig haverkodtak egy rövidkét, feltutult a kanász kürtje a keresztnél, erre ezek vágtában nekiiramodtak, hogy besorjázzanak a vonuló kondába. Lassan-lassan napsütötte poros csend tespedt az utcára. A diófa alá vittem a hokedlit és nézegettem nagymama régi képes kalendáriumát. Gyönyörű barna, szürke képek voltak benne. Felhőkig érő házakkal, tengeren várakozó százpropelleres repülővel, burnuszos arab dárdások, kardosok vágtattak attakra szélvészként lomha vasszörnyek ellen; az ember szinte kitalálta a mesét is hozzá. Előtte azért Pajtásnak vágtam egy nagydarab kolbászt, Milu meg tejfölt kapott. Ezek tudták már, mikor kigördült a kocsi, hogy ma vasárnapjuk lesz.
          Később Petivel játszottam. Hihetetlen tehetséges légyölő lett belőle. Már amikor kikeltek az új csibék, felfigyeltem rá. A többiek már vidáman csipogtak, csipegtek, de ez csak tett néhány tétova lépést, és lefeküdt. Alsó, rebegő szemhéját félig felhúzta és csak nézett, s néha-néha lábával a levegőbe karmolt. Nagymama azt mondta, most dobjam be az ólba, míg a csirke él, mer’ így a disznó szívesebben eszi, mint döglötten, de kértem, hogy had várjunk vele még holnapig. Másnap reggel aztán finom kövér legyet adtam a kakasgyereknek. Csócsálgatta egy kicsit, de azért megette. Utána fogtam neki még hármat. Azokat már jó étvággyal nyelte. Napok alatt meggyógyult. Majd megtanulta, hogy ha ujjam közé fogom a legyet, odajött és kicsípte onnan. Következő leckeként már felemeltem, és így megpróbálta a falon pihenő legyeket elkapni. Eleinte túl lassú volt, vagy a légy mellé vágott a csőrével. Persze, hogy a legyek kiröhögték. Később ezek keservesen megbánták. Volt még két tehetséges kiskacsa is, meg még ´három másik csirketanítványom, azok is ügyesen kezelték a csőrüket. Ezeknek mindig magamnak kellett először a legyeket megfogni, s onnan kapták ki az ujjaim közül. Röhögtem mikor a nagy igyekezettől, rohanástól hasra estek. Ezen mindenki mulatott volna, nem igaz?
          Peti, a zseni, mélyen lenézte ezt az amatőr igyekezetet. Neki elég volt, hogy fölemeljem. Alighogy csőrtávolságra ért, már kopogott is a falon, mint a géppuska. A legyeknek most már elment a kedvük a röhögéstől. Mikor egyik este a két szomszédasszony átjött, s látták a vadászatomat Petivel, vihogtak, s azt mondták, hogy nagyeszű ez a bogaras Bimbó gyerek. Nagypapa hívott így - később az egész utca. Én ezt nem szerettem, mert már három tehén és két ló druszája voltam így is. Már csak egy disznó hiányzott. Ebédkor Milu tejfölt kapott, mi meg nekiálltunk a bablevesnek. Egy kanállal én, eggyel a Pajtás. Csak úgy koccant a foga mikor a kanalat bekapta, közben ragyogott a szeme jókedvében. Aztán megint én jöttem sorra, s így ettünk, míg el nem fogyott az utolsó cseppig a tányérból. Délután a diófa alá feküdtem a kalendáriummal; Pajtás mellettem pihent. A könyv nem érdekelte, mert még nem tudott olvasni, de még a képeket sem nézegette. Időközben Milu vadászni ment kisebb fajta kutyákra, mert ő már csak ilyen természetű kandúr volt; csak a disznólkodásnak élt.
          Olvasás közben én is követtem Pajtás példáját. Még hanyatt fekve nézegettem egy darabig a diófa leveleit, és örültem a békés, csendes napnak. Tudtam, később megjön a disznó, majd a tehén. A baromfit is bezárom majd, meggyújtom a petróleumlámpát, felsöpröm a konyhát a napközben belátogató szárnyasok után, hazajön a szekér a hegyről, nagymama besegíti nagypapát a priccsre, megmosom majd neki a lábát, ő meghúzza a csatost, és mesélni fogja háborús hőstetteit a muszkafronton. És ez így lesz tán öröktől örökké...

    * http://static.keptelenseg.hu/p/3ee635ea1032e7966b28ed938161d0d2.jpg

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг