Magányos küldetésben sem kevésbé
serény, mint a születést megjelentők
élén volt. A szolgálat fegyelmén túl
köti hagyomány, szokás, illedelem.
Kötelesség szólítja, és gyermeki
várakozás: fényesedni vágyók és
piros betűs napok benső csendjének
nyugalmára sóvárgók elhívása.
Bár rutinból is eleget tehetne,
még mindig fölkészülésnek tekinti
feladatát. Büszke, mert meggyőződhet
róla: ismét beválna iránytűnek.
Most csupán emlékeztetnie kellett,
s nem rámutatni. Dolga végeztével,
kedvetlenül is tudja, megíratott:
végül együtt jönnek majd le miközénk.