Lopott ménest ne tűzz a füled mögé. Ha bókosan vágtat
fejét meg-meghajtva sok délceg paripa. Habókosan.
Lókolbász-karika.
Üdezöld fű serken, amint látod, ló legelészget.
Bal hátsó patáján kurta gitárt tart,, és szólnak a húrok
pengő hangon.
Ló legelészget a képzeletem üdezöld mezején, míg tétova,
de fogható való leend.
Ez a sírhantom..
Megkövül minden könny, ami hullt, ami hull, s ami hullani fog.
Koporsója falán kopogva a hulla nyifog,, összeaszott összebaszott
testében a lélek is,,, vagy mégsem…, amíg egyszer hallani fog,,
hallani fog,, és fogni hall,,,
Az élő, akit a börtönökből kizártak, a koporsóból kizártak,
s a kizártságba bezártak,, bentről dörömböl.
Hazaér, kulcsa csörömpöl a zárban. Büszke szégyennel teli.
Magára húzza ajtaját, és öklével veri…könnykavicsai
koccannak a konyhakövön…Gondol,,,érez,,,töpreng,,,?
Vagy csak imitálja?
Ajkai közt sutyorogva varázsszavakat mormol…talán,,,
lehet,,, nincs kizárva…
A hegy tetejéről hangosan gördül le a nevetés. Gurulj utána!
Sziszifusz bosszúsan fújtat a bércen. Nézi, nézi, de már nem is látja.
9861224(20010120)bg