Álmomban, mikor macska voltam,
rücskös tetőkön kóboroltam,
kékezüst sűrű holdvilágban
e romantikátlan világban
versengve daloltam át a kerten,
másokkal nemes versenyre kelten;
nyílt sisakkal vívtam a harcot,
bevetve fegyvert, hadisarcot,
latba vetettem dorombolásom,
túltettem tudom, sok rusnya máson;
körmömből karmok nőttek végre,
a vén hiúzt is megigézve;
de nékem Te kellettél inkább,
bajszod, szakállas, vértelen szád,
hogy markáns sikolyba feledten,
győzz, s uralkodj végre felettem.
De gyáva voltál, magam maradtam
a perc súlyától mozdulatlan;
a csalódástól észre térve
esküdtem meg a hajnalégre:
még egy ily esztelen kalandot,
s meghúzatom a vészharangot…
hazafelé a Temze parton
kerestem holdezüst macskaarcom,
egy kandúr szemében megtaláltam,
azóta mással sose háltam.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/humorpályázat eredményhirdetésén "morális szex" kategóriában dec. 20-án a budapesti RS9+ színházban e versemért a 2. díjat vehettem át. Közeljövőben a Librárius on line is közli./