Megint Bachra asszociálsz
Meglep a felismerés: megint Bachra
asszociálsz. Mindig beleborzongsz, ha
újra átéled az érzetet, amely
unatkozó kisgyerekként kerített
először hatalmába a templomot
betöltő orgonaszó hallatán — mint-
ha még az előtt szólalna meg benned
az előzőből tévedhetetlenül
következő, egyetlen lehetséges
hangzat, hogy a sípokból kiáradna.
Mekkora öröm fogott el, amikor
kétségeidet – hát lehetséges ez
egyáltalán? – próbák egész sorával
sikerült eloszlatni! Most pedig itt
ülsz a képernyő előtt s ismét Bachra
asszociálsz, ahogyan gesztusokra
és hangsúlyokra és nyilvánvalóan
egyedül lehetséges mondatokra
próbálsz következtetni, mielőtt még
egyetlen szó is elhangozhatna. Nincs
itt szükség semmiféle próbára, egy-
szerűen csak tudomásul veszed, hogy
működik a dolog — a tapasztalat
minden kétséget kizár. Fél szívvel s fél
füllel követed az adást, miközben
egyre Bachra asszociálsz. Van elég
türelmed kivárni a szakértői
összegzések végét a szokatlanul
gyorsan lezárult strasbourgi vitáról,
majd elindítod a CD-lejátszót,
hogy immár ingerültség nélkül adhasd
át magad az asszociációknak.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges