Léted holnapok viszik tovább,
És rövidítik a tegnapok,
Láthatod tisztán, folyton-folyvást
Bennük lesz örök a mai napod.
Egyik meghal, jön helyébe más,
Ez a világ örök rendje,
Ahogy a Nap épp lenyugszik itt,
Máshol gyönyörködnek benne.
Úgy tűnik, régi folyókon át
A hullám ugyanúgy halad,
Úgy tűnik, más ősz jön évről évre,
S a lombhullatás ugyanaz.
Sötétbe vesző éjszakák előtt
Elénk a hajnal tündére lép;
A halál akkor még puszta képzelődés,
Játsza életkincstárnok szerepét.
Valahány elszálló pillanatnak
Igazát ebből megtudhatod:
A világegyetem változatlan
Örök támaszán körbeforog.
Ezért repül gyorsan ez az év is
És oldódik a múltba fel,
Kincseidből annyi marad csak,
Ami a lelkedben férhet el.
Léted holnapok viszik tovább,
És rövidítik a tegnapok,
Láthatod tisztán, folyton-folyvást
Bennük lesz örök a mai napod.
Látványok gyönyörűsége
Jön sorra eléd és halad tovább
Rendíthetetlen nyugalommal;
Örök fénysugár része a világ.
Koosán Ildikó fordítása
2011 május 31