Mint a vízbefúlt
Még el se mentél, itt hagytál engem
gyönyörök közt, mely csontig égett.
Odadobtad vigaszul, kéretlen
az utolsó lélegzetvételt,
a visszafojtott vad sikolyokat
csillagderengő holdfehéren.
Látod, nem keresem az okokat,
egy kötélnyi hosszal beérem
félájultan, mint a vízbefúlt,
hogy kimentsél haláltusámból,
mikor már csak a múlt íze jut
nekem belőled, egy leheletnyi.
Kihűlt testem többé nem lángol,
ahogy rég. Most tanul... feledni.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges