Te, ki a földet, eget és vizeket
ezüstös fényeddel óvod
az időtlenségnek,
és esténként újra gyújtod
az ég lámpásait,
hol csillagok őrzik
az isteni holdfényt,
mit magányban imád már
minden éjen a lány,
miért borítottál fekete fátylat
az árva anyára s a férfi szívére,
ki hősként élt és szeretni jött?
Félek…
Mit hoz az éj még ha haragra lobban
az isteni láng?