Vihar, mi zúzza sorsodat,
Csitulni, múlni képtelen.
Kiszabva, - mint parancsolat, -
Örökre rád. Könyörtelen.
Szelével űzi messze el,
Mit égre írna fel kezed.
Hiába sírsz te… nem felel,
Üvölt tovább, ha kérdezed.
Robajba zárja hangodat:
Ne hallja, értse senki meg.
Magányba fúl a gondolat…
Jövődnek árnya jéghideg.
Egy út van itt csupán, tudod,
Marokba zár, nyakon ragad,
Csatákon át: - nyered, bukod, -
Haladj! Találd meg önmagad.