Napraforgók barnán
Sonkoly Éva soraira...
A bitumen
Bölcsessége kopog talpam alatt
a fényesre öltözött erdők illata
vagy a hajad szálai vállamon?
Megnyugtató körülöttem a csend.
A nyár
Buja lélegzettel kacéran
és mégis megnyugtatóan
változik ősszé szoknyáját felhúzva.
Égkék blúzban lépi át a patakot.
Az ősz
lámpákat gyújt koraeste már
sárga barna levelek fátylába
öltözteti vágytól remegő meztelenségemet.
Szememet könny és álom szorítja reggelig.
Kop-kop
Az út és a cipőm
egyek már e monoton ritmusban
sosem lettünk egymáséi.
Te távoli ég felé én közeli víz alá nyúltam.
Az idő
Kényelmes fotelbe ültet
nézem a létezőt az eljövendő a város felé közelít
az elmúlt az édes a keserű a fájó visszanéz.
Agg tél pihen a hajad szálain és a vállamon.
2017. szeptember 6.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges