Nem kell akarnod
Inkognitóban jársz. Szembefordított
tükrök között lépkedsz, míg káprázattá
sokszorozódsz. Mikrouniverzumok
tömegébe veszel, bár építeni
szeretnéd a magadét. Szilánkjaid
összeszedni az egyetlen esélybe
kapaszkodsz. Oldasz és oldódsz, hogy
végül lényegeddé kristályosodhass.
Tükröd egyetlen lesz, és benne az ő
képére sugárzol. A szabályokat
kiiktatod; jellemeddé lesz minden,
amit megéltél. Nem is kell akarnod:
elég ha engeded, és magad fölé
emel megzabolázott hatalmad. Nincs
káprázat — a lét ragyog. Középpontba
vonz egy forgó, centripetális erő.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges