Nem sejtettem
Ültünk az estben, mély, sűrű csendben
búcsúzott éppen lopva a nyár,
szelíden kutató szemmel nézett
hosszan az égre, s vissza rám anyám.
Kezét szorosan ölébe zárta,
és átmelegített a gondolat:
megpihent végre, végre, a drága,
micsoda ritka, boldog pillanat...!
De mintha valamit titkolt volna;
fájdalom-gyötört ujjait talán,
vagy a bánat-mély barázdákat
görcsös kézfején és homlokán...?
Még nem sejtettem: csillagfény járta
halálos táncát a szembogarán.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges