ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

A lengyel származású Boleket, már az egész környék Baleknak nevezte. Valahogy, mindenki tyúkólját elkerülték a rókák - akik tán nem is lakták azt a környéket -, de Balek-Bolektől, naponta kettőt-hármat tüntettek el, szinte nyomtalanul. Varázslatosan csalafinta trükköket alkalmazhattak, még káricsálás sem ébresztette, sőt a kutyák sem ugattak.
Ekkor fogant meg Bolekben, hogy a présházba, egy kisebb hordó mögé rakja a tyúkketrecet.
Nem akart túl sok bort elpocsékolni, ezért fordítva állította a hordót, hogy a csapjának kiütése után, csak annyi folyjon ki, amitől vörösből zöldre örömhemperedettek lesznek a zsiványok.
Nagyon jól működött a csel. Mindjárt az első éjszak után - békésen szundikáló tyúkjai előtt -, szétfolyt borocskájában, mozdulatlan hempergőzésben lelt a két önjelölt hőst.
Nosza, rajta Róka komák, igyunk egészséggel, a présházba ki-ki maga, a jó vedeléssel! – gajdolták, kicsit korábban.
Most már a “Hej élet, be gyöngy élet, ez aztán az élet, csak az jöjjön vén rókának, aki ilyet szeret!” is kiszorult a - komákból kómába zuhant - két settenkedőből.
Nocsak-nocsak Róka komák, kifeküdtetek és nyitott szemmel bámuljátok a gádor tetejét. Spirálban láttok mindent, mint pörgő görögök a fényposta forgását, egy meghízott köbükitől. Kellett nektek vedelni! Meg is hoztátok a szerencsét. Ti meg táncba mentek, csak így egyesével. Ha már felhörpöltétek a mustot, sőt bort is bőven, üldögélek még egy picit. Elnézem euforikusan ragyogó, tompított látású szemeiteket. Csak úgy dől belőlük a „Hej, élet, be gyöngy élet, ez aztán az élet!”.
De, ha nem ilyen spárgaszerűvé tettétek volna egyik láncszemét, akkor perelő hibakereséssel, már árkon-bokron túl lennétek.
Érdekes! A horkoló rókák mámoros bundává válását, szűcs pajtás leértesítésével, a következő meteor rajongás előtt meg is ejtjük.
Párosával szép az élet. És a rókanélküliség is egy gerezddel vonzóbb, kettesével. Meg hát, ez a szűcs is azt mondta, jobban szereti, narkózisban elművelni a - tyúk létszámfogyást gátló - végleg ki nem józanítót.
Hortyogtak, még vakaróztak is egy picit, aztán megérkezett a szűcs, aki - sokoldalúan képzetten -, nem csak már meglévő bundák kimunkálására szakosodott. Szemrevételezett, parolázott, aztán egy fele-fele arányú kiegyezéssel - egy neked egy nekem alapon -, nekiállt a technológiai folyamat legelejétől, a rókaprém gyártásnak.
Bolek, a Balek nevet végleg levetkőzve, ezt a csendes manővert naponta megismételte. A környék apraját, nagyját ellátta rókaprémmel. Sosem jöttek rá, honnan özönlik az rengeteg tyúkfaló, hiszen, sem erdő, sem más rókahon nem volt a környéken.
Nem tudhatták, de a rókatávrecsegők, széles e hazában szétcsendesbömbölték minden érintettnek, hol a potya vedelés helye. Bolek présházában, ahol a cimborák olyan „Ej-haj, dínomdánom, sosem halunk meg!”- vedelős tyúkfalót találtak, hogy egy sem tért haza, soha többet gyomorforgató odvába.