nap szerelmese
te csapongó nyár
legyen méltó hozzád
búcsúszimfóniád
dobold fel
rózsáidat szívembe
szíts parazsadból
lobogó tüzet
szórd szét
szivárvány színeidet
boríts be minden jóval
gyümölcsoltó könnyű csókkal
árassz el csodáiddal
megfürödnék mosolyodban
moss tisztára
ne maradjon arcomon
lebbenő árnya
semmilyen szomorúságnak
űzd messze a fellegeket
borzolj kócosra
s a tél hamvas üzenetét
árvalány-hajamból
tépkedje ki
szálanként
a szél
verd a dobot
szálljunk együtt
táltos paripán
hadd legyek bóbitád
kapj fel hátadra
repíts az égre
perdülj vélem
habfehéren
hívj fényes bálba
egy utolsó táncra
üsd a dobot
amikor az est
felissza ragyogásod
hints szememre
könnyű álmot
suttogj varázsigéket
ringass el bódító zenével
szőj fátylat holdsugár-fonálból
légy színezüst takaróm
ha időd lejár
menj
de ne siesd el
az ősz megvár
s hogy derűs búcsút inthess
szelíden megidézlek
vágyam újraéled
légy szerető párom
ölelésed visszavárom
érints meg még egyszer
buján édesen
dobold ki szerelmem
ám kissé halkabban
azzal a dobbal
hűvösödik a hajnal
sóhaja lassan
beoson küszöböm alá
már seperné
sárguló leveleidet
addig se hagyj cserben
te hűséges kedves
ültess százszorszépeket
hervadó kertembe
mielőtt a vén kerítő
végleg magáévá teszi színeidet
csillaghullató éjszakákon
halld meg szívdobbanásom
2017. szeptember 6.
*
Dsida Jenő: Elmúlt nyárhoz c. versére
https://furediemlek.blogspot.hu/2013/09/dsida-jeno-az-elmult-nyarhoz.htm...
Kép: Duy Huynh