ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Másnap Nyúlmamával kikukkantottak a világba. Kergetőztek egy kicsit, megkóstolták a zöld leveleket. Azután már naphosszat Mama nélkül kószáltak a mezőn. Örvendtek a világnak. El is felejtették anyjuk óvó szavait. Kormost most is meg- megcibálták, gúnyolták. Megszokta ezt már a kis nyúl, s inkább a házuk közelében lapult meg, leste Veszélyt. És félt, nagyon félt. Nemhiába.
Egyik nap hirtelen zaj röppent a fülébe. Égre meredő fülekkel figyelt Kormos. Az erdő megremegett az izgatottan felröppenő madaraktól.
- Vigyázzatok, vigyázzatok! - sikoltotta Cserfes, a mátyásmadár - itt ólálkodik Vörösbundás!
De a Nyúlfiak nem hallották meg, pedig a szél is végigrohant erdőn, mezőn, árkon-bokron.
- Meneküljetek! Itt van Veszély! - visította Kormos.
A testvérek azonban nem hallgattak a gyáva Kormosra. Ekkor hirtelen elsötétedett fölöttük az ég, Vörösbundás ugrott közéjük. Elkapta Ugrit, s úgy eltűnt vele az erdőben, mint a villám. Kormos lélekszakadva futott testvérei segítségére. De már csak Bugrit és Talpast találta a fűbe lapulva. Az ijedtségtől félholtra vált testvérek Kormoshoz bújtak, nyalogatták foltos bundáját, majd, uzsgyi, rohantak a Mamához.
- Ma…h..…ma…h…, ma…h…….ma!-jajveszékeltek.
- Hol van Ugri? -ijedezett Nyúlmama.
- Jaj.. h.., Jaj ..h, elragadta Veszély-zokogták a kétségbeesett nyuszigyerekek.
Sírt Nyúlmama is, majd megszakadt a szíve bánatában. Bugri, Talpas és Kormos reszketve bújt össze a kotorék alján, s már nem bánták, hogy Kormos más, mint ők. A testvérük volt. És nagyon bátor. Nyúlmama pedig teste melegével nyugtatgatta remegő gyerekeit.
( folytatás köv.)