Élni akarok,
szétnyílt lebernyeg, vágytalan
megdőlt fa, foltozott levél.
Visszaaggatott
ajándék rajtam a volt, a van,
nem számolom, mi mennyit ér
s mi hozhat lázba,
ahol a holt izzó tűzben ég,
vészmadár károg keserűn
porig alázva,
s impotens szósz a szűzbeszéd.
Varjak átka a keselyűn.
Ha elvész a jó,
tűzölben féltőn ki hordoz.
A színehagyott pirkadat
halálnak való.
Leülök asztalodhoz élet
kihunyni, mint a nap,
egyezkedjünk,
átszablak, varrok,
magamhoz igazítalak
s kihordlak elnyűtt lélek,
mint csillagok
rájuk zuhanó fényben
a nyűgös gyönyörűséget.