Kétfélét álmodunk
A reménycsillagokat
Vagonokba pakolják
Az egyik alján
Tán már ott a Göncöl is
Ha több vagon kell
IMF hitelből
(Önként és dalolva)
Majd rendelünk
Újbeszélnek
Elhisszük:
A hátramaradó üresség
Idegen
Ám épp ezért
Annyira
De annyira szép...