Oltárcsend ünnepel
A hajnali köd szürkén gomolyog,
farkasszemet néznek velem a csillagok.
Néma létem tetszhalálból életre fakad,
a feslett város bűneit és reménytelen
szürkeségét űzi már a bíbor pirkadat,
s e vajúdón születő, igéző tavaszban
átlényegülök…
Egy felém nyúló fénysugárhoz simulok,
a megidézett sziluettet körberajzolom,
mint aranyló búzaszem, hullsz elém,
megéledsz szívemen, oltárcsend ünnepel,
látom a fénytörést szembogaradon;
a villanástól
a lélegzet eláll…
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges