Olvasás negatívban
A Meg Nem Írt Versek antológiáját lapozom,
csupa-erő sorok, a magát
megtartóztató szellem remekművei!
Nincs vitájuk formáról, gondolatról,
s nekem sincs velük vitám.
Nem emelnek, nem sújtanak,
rám bízzák maximálisan bármiről a döntést.
Ezekben a negatív sorokban
semmi csoda, olyanok, mint a le nem esett esők,
itt voltak az átutazó felhőkben és máshol
talán záporként értek földet.
Elmentek a nemlét kényszerével,
semmi jel, nyom, utókor-vágy nem maradt utánuk,
csak szél-szerűen átsuhantak e tájon s velük a lét
halandónak bizonyult! Hiányukért képzelet nyomoz;
a felvillanó sziluettek közt egy-egy halhatatlan
arc is elvegyülve. Lázító csöndben az Elhallgatottak kiáltása!
Türelmes vágyakkal sorakoznak,
kibocsátásra várva az idő ajtaján.
Barátaim, gondolathiányaiktól
árvák vagyunk vagy végleg szabadok?
Lelkünk tükre:
kimondatlan szavak utáni szem.
- Dudás Sándor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges