Olykor elmerengünk...
Fotó: Kéméndy József
Itt meghallgatható! Kattints! Elmondja: Péter Erika.
Olykor seregestől
zuhan ránk az emlék,
legendává duzzad
múló pillanat,
olykor egy hunyorgó,
méla délutánon
magába néz az ember,
s furcsán megriad,
a kedves kishídról
pattog avult festék,
verőfény térdepel
vastag avaron,
és mi, gyalogosok
kerülgetjük egymást,
olykor elmerengünk
elszállt szavakon,
hiszen pillelétünk
tarka lomb, lehull,
felfalja az idő
a fénytestű nyarat,
éhe megint megnő,
új kalandra vágyik,
s az ősz zamatából
csak utóíz marad.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges