„Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 9).
Jeruzsálem ujjong,
magasba lengeti
büszke pálmaágait.
Messiás érkezik
az Úr nevében,
s a nép lába elé teríti
kizöldülő reménye
dús leveleit.
Homlokokon fény lobog,
Megváltónk mosolyában
már ott szorong
a siralmas jövendő.
Miközben a tömeg
önfeledten énekel,
a szamár szomorúan lépeget…
*
Örvendj világ!
Zengj Hozsannát!
Még él a nagy Király,
ki békét hirdetni jött,
és életével fizetett...
Ünnepeld Őt,
ám ne feledd a vért,
mi érted kiontatott!
Most újra megszólalnak a kövek,
gyászvirágot hajt a gyűlölet.
Emlékezz a Keresztre!
Egyedül a Szeretet,
mossa le a gyalázatot…
Ne várd meg,
míg feketére vált az alkony,
s minden fügefa kiszáradjon!
Ha egy árva fűszál se marad,
mit hintenénk tövére,
mikor elérkezik Armageddon?!
Istenem!
Ne engedd, hogy
új keresztek ágaskodjanak
valóságunk nagypéntekén
a végleg elsötétült ég felé!
2017. április 9. (Virágvasárnap)
Kép: Ismeretlen velencei festő munkája, 1600 körül
Forrás: www.mutargy.hu