Kékfestő abroszon sápad a hold,
sarlójára akasztom bánatom.
Vadalma pottyan lábam elé,
lámpavirágok virrasztanak mellettem,
nádbugákon szél imbolyog.
Míg jóllakom rigófüttyel,
körülöttem tücskök hegedülnek.
Hegedülnek –
Ma nem perelek a szavakkal,
nincs bajom a billegő idővel.
Párnám csücskén éledő vágyammal
mandragórák árnyékában hűsölök...
Ügyelek minden szóra,
– mielőtt kimondom –
pókháló selyemmel körbeszövöm.
Körbeszövöm –
Valahonnan levendula illat száll.
A szentjánosbogarak fényénél
megálmodom maradék jövőmet...
Lelkemben egy földöntúli táj,
csókod édeséből szárnyat növesztek,
a béke horgonyt vet gondjaim felett.
Hófehér papíromat teleírom.
Tele(s)írom –
*
Saját fotó