Parasztjégszekrény
A spejz kincse volt az a nagy, derék
zománcos ölű, színig telt fazék,
csak nyelte – mint a tétovát a hit –
a nyakpecsenye sült darabjait,
s míg lapultak a dermedt zsír között,
az összes jó íz odaköltözött,
a tetején lekötött zsírpapír,
hát nagy ideig nem jött róla hír,
s ha kinyitotta végre az anyám,
nagy ünnep párállt konyhánk asztalán,
főtt krumpli és az újra sült, meleg,
az ínyt bizsergető pár friss szelet,
majd jött a csönd is, nyújtózni nagyot,
kilesni, hogy a húsból ki hagyott,
vagy fortély tette, vagy tapasztalat,
az edény üres sohase maradt,
eltartósított húst, meg illatot,
s csak zsírt használt, mi amúgy is fogyott,
nem kerülgettük, bírta az evést,
és kivárta az első hóesést,
még falatoznék, mielőtt kihűl,
s az összes messzi iderövidül.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges