Éjszaka, percmorzsák,
lángoló szenvedély.
Tűzparancs se kell már,
hogy hős, vagy szent legyél.
Lopva hull rád az éj,
ágyat vet, kit szeretsz.
Kenyér ízű csókban
Isten teste lehetsz.
Tűzvihar ölelés,
húsba vájt monogram,
elvetélt remények
járnak lábnyomodban.
Közeleg a hajnal,
valahol már vetnek.
Felélted morzsáit
percnek, szerelemnek.