Pillantásod
A napsütésből egy fénysugár
Simogatja le arcod vonalát,
Nézem, ahogy fonja tekinteted,
S rám szegezi lágy rajzolatát.
Pillantásod, mint sok szelíd virág
Körülvesz, megérint, s úgy ringat el,
Majd’ átkarol, mint egy új világ,
Felizzít, repít és magába zár.
A napsütésből egy fénysugár
Mosolyodra ül, s talál pár redőt,
Majd átsimítja ajkad szegletét,
Mint hajnali pára az erdőt.
Szemedben fényes reménysugáron
Táncolnak vágyaid, megérintesz;
S lelkedben a csillogást látom,
Mint omló felhőt, ami felém száll.
A napsütésből egy fénysugár
Hajadon vár, s elkísér utadon,
Érzed az én vagyok, ki fényével
Hozzád ér, ölel, s magához von.
Repülj velem, ámulj, add a kezed!
Hadd legyek kísérőd, jelen, jövő
Halk szavú válasza - kedvesed,
Ki megszelídít, imád, s égben jár.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges