Pitypangok. Éjjel
Akár egy elfelejtett van Gogh képen,
végtelen, gomolygó mező az éj.
Imbolygó árnyat vet a holdkaréj,
a bolygók nyári pitypangok az égen.
Hogy vitt ide utam, nem tudom.
Mögöttem sötét. Előttem csillagok:
a tejút pihék láncaként ragyog,
s rögként hull le mind, ha elfújom.
Megborzongok e véletlen helyen
(múlt nélkül, magzatként voltaképpen).
A csillagokat sálként felveszem,
mert te vársz rám, hol felragyog a táj,
s pitypangokkal keringőzünk, akár
egy álmaimban festett van Gogh képen.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges