Prológus
tétova pillantásokkal
fölmérte a távot
útkanyart fölösleges
lakott cicomát levágott
jegenyék sora nem
préselte össze a testét
éj kupakját letekerte
nappalt kortyolt majd
visszacsavarta az estét
botja meg-megkoccant
rozsdás gépeken
koponyákon
a földön járt mégsem
maradt a porban
utána lábnyom
nem elűzött volt
maga döntött úgy
belevág
OTT
nem értették
hétfői jelképeit
se szavát
OTT
legszebb ünnepi lelkét
ócsárolva röhögték
csúzlival mentek utána
ha próbálgatta a röptét
OTT
hiába adta
ingyen kenyerét
mégis azt mondták
nem elég
add a lelkedet is
mi majd késsé kalapáljuk
s hegyével átnyilazott
szívedet véssük
tenyeredbe
nem rémült meg
csak keserűbb lett
lovait leölte
s fölgyújtva tanyáját
múltja kormától
talpig feketében
nekivágott az Útnak
mely nincs még
s melyet ő kövez majd először
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges