Rejtélyes vagy
Rejtélyes vagy, mint mélyvízi hegyi tó
hullámot vert kristály-csillogása.
Felszín mélyben. Hol ébredő hajnal,
hol nyári alkony égi varázsa.
Csillagszemedre, ha bánat fátyla hull,
vagy aranytallérján fürdet a hold,
mosoly vagy könnyek igaz gyöngyei közt.
Magad gyönyörűségét láttatod,
s őrzöd hitben megigazult jelét,
hogy azzá lehess, aki szeretnél.
Minden nap egyre több, mint aki voltál
és kevesebb, mint aki lehetnél.
Vesd magasra fejed, hogy messzebbre láss,
felhők fölé, csillagmilliárdra.
Bontsd le a titokzatosság falait.
Kertész légy, ne csak a föld virága,
szellő-csendjében felkorbácsolt tenger.
Hömpölygő ár, elhalt hullámverés,
s mit megmutatsz magadból másnak, annak
csoda légy, ha kell sok, ha kell, kevés.
Szép magadat, úgy tárd fel magad előtt,
hogy tudd, ki vagy, s mi dolgod a földön.
De maradj másnak rejtélyes varázslat,
megfejthetetlen titok. Örökkön.
(Kép. Internet)
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges