Rekviem szól Júliáért
Elhullnak lassan kék virágaink,
de szívemet betölti még a láz,
ahogy a fényben ringó tó fölött
valami könnyű édes illatot
permetez rám az elszirmozott
virágaitól elköszönő nyár.
A parton halk nesszel nád rebeg,
meglegyinti lágyan a szellő,
és hozza egyre a balzsamot,
szórja szét – valamit üzenne még –
felém lehelve a mélabús illatár
de az oly kedves, egykor hosszan
mellém szegődő, drága osztálytárs,
Júlia is néma, elszökő emlék ma már,
akár a mélabús, távozó nyár.
Beszívom, pillanatra csak,
maradjon még a régi illat,
és a halkan szálló sziromfelhőben
álmodjon velem a kéklő tó fölé
gyengéden lehajló égbolton át
a múltból derengő, kedves barát!
De a mélyből csupán
a hallgatag világ végső búcsúdalát
súgja a csendbe az est,
elsiratva szép diákéveket,
kollégiumot, tűnt szerelmeket,
barátokat, tanárokat és a régi iskolát…
Vedd karjaidba, öleld át, Uram,
a hozzád induló drága Júliát!
Győr, 2022. augusztus 7.
Emléked örökké őrzöm! Egykori osztálytársad, barátnőd, padtársad és kollégiumi társad:
Vali
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges